Minden kedves blogtársamnak és olvasómnak boldog új évet kívánok sok szeretettel.

 

Arany János: Alkalmi vers

Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben! 

1953

Boldog békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak.

Csomagot kaptam Erdélyből

A legnagyobb meglepetésemre a múlt héten kaptam egy csomagot Erdélyből. Makacska konyháját már jó ideje figyelemmel kísérem, és rengeteg újdonságot, érdekességet találtam nála. Tőle érkezett a csomag az erdélyi konyha ízeivel, befőzési praktikáival. Kedves Kati! Nagyon szépen köszönöm az újságokat, a rengeteg receptet, remélem, hamarosan ki is tudom próbálni valamennyit az új konyhámban.

Őszi színek

 Már nagyon hiányzott egy kis varrogatás. Az utóbbi időben sajnos nem sok időm volt a varrógép mellé ülni, de most már muszáj volt, mert nagyon hiányérzetem kezdett lenni. Még a nyáron láttam Zazáleánál ilyesmi táskát, ami már akkor nagyon megtetszett. Most megpróbálkoztam őszi színekben a háromfülű táskával. Nekem tetszik, és nagyon jól pakolható, belefér egy A/4-es dosszié, mellé pedig sok egyéb apróság. A textilbőrös kombináció az őszi esők miatt sem hátrány.

Először karabinerrel, karikákkal tettem fel a vállra akasztható fület, de lebontottam, mert nekem túl sok volt, bár így nem lehet lecsatolni. Majd meglátjuk, egyelőre kipróbálom így.

Újabb születésnap

 Hétvégén ünnepeltük a születésnapomat. (Megint egy évvel öregebb lettem, s bölcsebb is talán ... :)

 A tortát Mónika készítette. Mindig tudtam, hogy nagyon sok finomságot tud készíteni, de ez a torta most nagyon jól sikerült. Könnyű, nyári, gyümölcsös, túrós, joghurtos. És látványnak sem utolsó. A lányom valahogy kiderítette Mónika címét, és összeszövetkeztek a hátam mögött. Olvassátok el a receptet nála. Köszönöm szépen újra.

Mi lányok: anyukám, én, a lányom.

Első születésnap

Egy éve kezdtem a blogom írásába. Eleinte nem is gondoltam, hogy lesznek majd, akikkel ismeretlenül is barátságot kötünk, lesznek, akik figyelemmel kísérik a munkáimat. Több kedves ismerősre, barátra leltem a blogomnak köszönhetően. Sajnos mindenkit nem tudok megajándékozni, de ezúton szeretném megköszönni elismerő szavaitokat, tanácsaitokat. Néha nagyon sokat jelentenek a rövidke megjegyzések is.

 Készítettem egy ajándékot, de rendhagyó módon nem hirdettem játékot, nem sorsoltam, hanem azt a látogatómat ajándékozom meg vele, aki a legtöbbször járt nálam, és megjegyzést is hagyott a bejegyzéseimnél. Ő Kati, a Makacska konyhája  blog írója. Konyhájában mindig találni valami ötletes újdonságot.

Kati! Remélem, örömet szereztem neked a meglepetés ajándékommal, és szívesen hordod majd a kék tulipános táskát és kiegészítőit, a neszesszert és a tolltartót.

Találtam egy mesét Mária blogján a kék tulipánról. Remélem, nektek is tetszik.

A kék tulipán és a pillangó

Mindenki nagy érdeklődéssel várta már a kertben. Szinte mindegyik  tulipán kivirágzott, csak az a kék olyan nehezen szánta rá magát.     A szivárványszárnyú pillangó felujjongott, mikor a kert felett szállva megpillantotta a sok virágot -  Piros, sárga, rózsaszín, fodros, cirmos, halványlila, megannyi színű tulipán. A virágok sütkéreztek a napfényben, és örültek, hogy a döngicsélő méhek között feltűnt egy pillangó is. A pillangó a fodros színű tulipánra szállt, majd a  pirosra, aztán a  cirmosra,a sárgára, a bordó  fodrosra, a rózsaszínre. Egy napfényes reggel meglepődve látta, hogy kinyílt a  kék tulipán.

Körözött felette, s szeretett volna a szirmaira szállni. A tulipán azonban becsukta szirmait. A pillangó visszahőkölt - ilyesmire nem számított. " De virágszálam, ezt meg miért csinálod?! " "Figyelj te, pillangó!!! Észrevettelek ám, ne gondold, hogy nem. De, vedd csak másfelé az irányt."  A pillangó értetlenül továbbrepült. Egy díszkáposzta levelén landolt, s lesújtva, tünődve gubbasztott. A szomorú, szivárvány színű pillangó és a kék tulipán lett a kert éke. A nyár egyre csak izzott, a szivárványszárnyú pillangó pedig tanyát vert a káposztán és sóvárogva nézte kék tulipánját. A kék tulipánt a méhecskék is elkerülték és a kék szépség bizony szomorú lett. Szirmai haragoskékre váltak.  Egy reggel a pillangó különös illatra ébredt. Ez meg honnan jöhet? Felröppent, és az illat nyomába eredt. Elképedve látta - az illatot a kék tulipán árasztotta. Félénken élete virágjának levelére szállt. "Tulipán, tudod, hogy se éjjelem se nappalom  miattad. Másra nézni sem tudok." " Tudom pillangóm. Sajnálom, hogy beképzelt és kegyetlen voltam. Életünk csak ez az egy nyár. A magány, az elmúlás gondolata elrémisztett és fájt."  "Ilyen az élet tulipánom, de hidd el megéri."   S a  tulipán magába zárta pillangóját. 

Reggelre lehulltak a kék tulipán szirmai. Szivárványszárnyú pillangó szívszorongva látta szeretett virágjának végét. Nagyot sóhajtott, és a kék tulipán szirmain pihegve - kimúlt.
-Mama, mamaaa! Nézd, a kék tulipán lehullajtotta szirmait. És nézd, a szirmokon ott hever az a szivárványszínű pillangó, amit úgy szerettem volna megfogni. Mama, de miért?    
- Kisfiam, ideje van a születésnek, és az elmúlásnak - mondta eltűnődve a mama, kisfia buksiját simogatva. Majd lehajolt, gyengéden felemelte a pillangót, összeszedte a tulipán szirmait és bevitte őket íróasztalára...

GYEREKKOROM KEDVENC ÍZEI

Erikától kaptam a felkérést gyerekkorom kedvenc ízeinek felidézésére, aminek örömmel teszek eleget. “Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is."

Somogy és Zala megye határán nőttem fel, a Balaton délnyugati csücskében, ezért a két megye ízei szerepeltek a konyhánkban, ahol a nagymamám főzött, mivel a szüleim dolgoztak. Nem voltam menzás, így főleg az  otthon főzött ételekre emlékszem. 

Rengeteg főzeléket ettünk, a kedvencem máig a tökfőzelék és zöldbabfőzelék mellett a 

Kapormártás, amit zsírban pirított hagymás főtt krumplival ettünk. 

Paradicsommártás törtkrumplival: a  törtkrumplit nagymamám a tenyerében kis hurkákká formázta, és mintha nem is krumpli lett volna, hanem valami más ízletes csemege. A paradicsomlevest gyerekkoromban nagyon nem szerettem.

Édeskáposzta leves: ez volt az első, amit egyedül is el tudtam készíteni. Friss, nyári káposztából készült, hasonlít a frankfurti leveshez, de nincsen benne se virsli, se kolbász.

Dödölle: szintén krumpli az alapja, elég macerás az elkészítése, de amikor elkészült, a pirított hagymán kicsit átpirított dödöllék tejföllel, húú, most is összefut a nyál a számban.

Sterc: nem tudom, ismeritek-e, de nálunk nagyon sokszor készült, és mama akkor 

készítette, amikor zöldséges bableves volt. Nem örült a család, amikor a stercet belekevertem a bablevesbe, mert főzelékszerű lett, de ettől a pirított liszttől a bableves fennséges ízűvé vált. A stercet ettük aludttejjel és lekvárral is.

Lisztes tojás: csak mi neveztük így, mert ez az omlett egy fajtája, de gyakran készült külön nekem, (ahány tojás annyi kanál liszt, annyi kanál tejföl, só, paprika) és mi villával összetörtük még sütés közben, hasonló volt a kinézete, mint a császármorzsának, de ez sós étel. Csak úgy önmagában nagyon finom. A gyerekeimnek is egyik kedvence lett.

Sültpaprika krumplival:  Hagymát és paprikát pirítottunk egészen barnásra, amíg majdnem pépes jellegűvé vált, és főttkrumpli volt mellé a köret. Úgy is finom, ha tojást ütünk rá.  Mindennapos nyári étel volt. Később találkoztam csak a lecsóval, ami nem is hasonlít ehhez a paprikás ízhez.

Sülthagyma tejföllel: ez édesapám kedvence volt, de amikor kicsit nagyobb lettem, nekem is a kedvencemmé vált. A tejföllel is sütöttük picit a hagymát, és világosbarna színű mártogatós étek volt. Szerintem a legjobb hidegen, és kenyérre is lehet kenni.

Kacsazsíros kenyér, amit tízóraira vittem az iskolába mindig piros színű paprikával a két szelet között. Valahogy olyan ügyesen eltette nagymamám a paprikát, hogy karácsonykor is ettünk paprikát. Szalámit, felvágottat én középiskolás koromban láttam először.

Kalács: amikor a „messzi mamához” mentünk, ő mindig kaláccsal várt bennünket. Isteni és nagyon szép magas kakaós, diós kalácsokat készített.

Kelt rétes: felénk „kőttrétesnek” nevezték, ami a legfinomabb tejfölös, tojásos darával, és emlékszem egy tepsiben egy csiga fért el, amit aztán szeleteltek kisebb adagokra.

A szomszéd néninek volt egy hatalmas kajszibarack fája, és nyaranta a lekvárfőzés nála külön szertartás volt. Nekünk, gyerekeknek nem a lekvárfőzés, hanem az, amikor elkurjantotta magát, hogy „Gyertek lányok, kóstoljátok meg a lekvárt!” Kitette az udvarra a hatalmas lábast, amiből már üvegekbe merte a lekvárt, és mi lányok (a barátnőim ketten, a néni lánya és én) körbeültük a lábast és az ujjunkkal majdnem tisztára nyaltuk azt. Ez olyan finom csemege volt, hogy semmihez nem lehet hasonlítani az ízét. A nyár folyamán aztán a rengeteg barackmagot megtörtük, és azt is finom csemegeként ettük. Nem volt egyszerű úgy megtörni téglával a barackmagot, hogy az egyben is maradjon. Idén én is összegyűjtöttem a barackmagot, remélem, télen lesz idő rá, és pirított barackmaggal fogom készíteni valamelyik süteményt.

Nem tudom, ismeri-e valaki a cukros zsíroskenyeret. A mai eszemmel nem tudom elképzelni, hogy tudtuk megenni, de emlékszem, hogy a barátnőimmel mentünk valamelyikünk nagymamájához, aki disznózsírral  megkent egy szelet kenyeret, mi pedig zsíros felével a cukrosbödönbe fordítottuk,, és boldogan ettük a ropogós kristálycukros zsíroskenyeret. Ugyanez létezett ínségesebb időkben vizescukros kenyérként is, ami ugyanolyan finom volt. :)

Az édességek közül, amit a boltban lehetett venni, a kedvencünk a téli fagyi és a zizi volt. Ezekből bármilyen mennyiséget képesek voltunk eltüntetni. Ja, és nyáron jött a fagyis kis kocsijával, és vehettünk 50 fillérért egy gombóc fagyit. Én csak citromfagyira emlékszem, de az íze az valóban citromos volt.

Később, amikor vonattal jártam középiskolába, akkor a vasútállomáson lehetett kapni utasellátó szeletet. Azt hiszem ez volt a neve a kívül csoki, belül kicsit lágyabb csoki egy kis ostyalapba tekerve. Isteni íze volt. Amit mostanság kapni, meg sem közelíti azt az ízt.

Akiknek szeretném továbbadni a stafétát, és nagyon kíváncsi vagyok gyerekkoruk kedvenc ízeire: Mónika , Böbe és Max. Köszönöm, ha elfogadjátok a felkérést.