2011. augusztus 9., kedd

GYEREKKOROM KEDVENC ÍZEI

Erikától kaptam a felkérést gyerekkorom kedvenc ízeinek felidézésére, aminek örömmel teszek eleget. “Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is."

Somogy és Zala megye határán nőttem fel, a Balaton délnyugati csücskében, ezért a két megye ízei szerepeltek a konyhánkban, ahol a nagymamám főzött, mivel a szüleim dolgoztak. Nem voltam menzás, így főleg az  otthon főzött ételekre emlékszem. 

Rengeteg főzeléket ettünk, a kedvencem máig a tökfőzelék és zöldbabfőzelék mellett a 

Kapormártás, amit zsírban pirított hagymás főtt krumplival ettünk. 

Paradicsommártás törtkrumplival: a  törtkrumplit nagymamám a tenyerében kis hurkákká formázta, és mintha nem is krumpli lett volna, hanem valami más ízletes csemege. A paradicsomlevest gyerekkoromban nagyon nem szerettem.

Édeskáposzta leves: ez volt az első, amit egyedül is el tudtam készíteni. Friss, nyári káposztából készült, hasonlít a frankfurti leveshez, de nincsen benne se virsli, se kolbász.
Dödölle: szintén krumpli az alapja, elég macerás az elkészítése, de amikor elkészült, a pirított hagymán kicsit átpirított dödöllék tejföllel, húú, most is összefut a nyál a számban.

Sterc: nem tudom, ismeritek-e, de nálunk nagyon sokszor készült, és mama akkor 
készítette, amikor zöldséges bableves volt. Nem örült a család, amikor a stercet belekevertem a bablevesbe, mert főzelékszerű lett, de ettől a pirított liszttől a bableves fennséges ízűvé vált. A stercet ettük aludttejjel és lekvárral is.

Lisztes tojás: csak mi neveztük így, mert ez az omlett egy fajtája, de gyakran készült külön nekem, (ahány tojás annyi kanál liszt, annyi kanál tejföl, só, paprika) és mi villával összetörtük még sütés közben, hasonló volt a kinézete, mint a császármorzsának, de ez sós étel. Csak úgy önmagában nagyon finom. A gyerekeimnek is egyik kedvence lett.

Sültpaprika krumplival:  Hagymát és paprikát pirítottunk egészen barnásra, amíg majdnem pépes jellegűvé vált, és főttkrumpli volt mellé a köret. Úgy is finom, ha tojást ütünk rá.  Mindennapos nyári étel volt. Később találkoztam csak a lecsóval, ami nem is hasonlít ehhez a paprikás ízhez.

Sülthagyma tejföllel: ez édesapám kedvence volt, de amikor kicsit nagyobb lettem, nekem is a kedvencemmé vált. A tejföllel is sütöttük picit a hagymát, és világosbarna színű mártogatós étek volt. Szerintem a legjobb hidegen, és kenyérre is lehet kenni.

Kacsazsíros kenyér, amit tízóraira vittem az iskolába mindig piros színű paprikával a két szelet között. Valahogy olyan ügyesen eltette nagymamám a paprikát, hogy karácsonykor is ettünk paprikát. Szalámit, felvágottat én középiskolás koromban láttam először.

Kalács: amikor a „messzi mamához” mentünk, ő mindig kaláccsal várt bennünket. Isteni és nagyon szép magas kakaós, diós kalácsokat készített.

Kelt rétes: felénk „kőttrétesnek” nevezték, ami a legfinomabb tejfölös, tojásos darával, és emlékszem egy tepsiben egy csiga fért el, amit aztán szeleteltek kisebb adagokra.

A szomszéd néninek volt egy hatalmas kajszibarack fája, és nyaranta a lekvárfőzés nála külön szertartás volt. Nekünk, gyerekeknek nem a lekvárfőzés, hanem az, amikor elkurjantotta magát, hogy „Gyertek lányok, kóstoljátok meg a lekvárt!” Kitette az udvarra a hatalmas lábast, amiből már üvegekbe merte a lekvárt, és mi lányok (a barátnőim ketten, a néni lánya és én) körbeültük a lábast és az ujjunkkal majdnem tisztára nyaltuk azt. Ez olyan finom csemege volt, hogy semmihez nem lehet hasonlítani az ízét. A nyár folyamán aztán a rengeteg barackmagot megtörtük, és azt is finom csemegeként ettük. Nem volt egyszerű úgy megtörni téglával a barackmagot, hogy az egyben is maradjon. Idén én is összegyűjtöttem a barackmagot, remélem, télen lesz idő rá, és pirított barackmaggal fogom készíteni valamelyik süteményt.

Nem tudom, ismeri-e valaki a cukros zsíroskenyeret. A mai eszemmel nem tudom elképzelni, hogy tudtuk megenni, de emlékszem, hogy a barátnőimmel mentünk valamelyikünk nagymamájához, aki disznózsírral  megkent egy szelet kenyeret, mi pedig zsíros felével a cukrosbödönbe fordítottuk,, és boldogan ettük a ropogós kristálycukros zsíroskenyeret. Ugyanez létezett ínségesebb időkben vizescukros kenyérként is, ami ugyanolyan finom volt. :)

Az édességek közül, amit a boltban lehetett venni, a kedvencünk a téli fagyi és a zizi volt. Ezekből bármilyen mennyiséget képesek voltunk eltüntetni. Ja, és nyáron jött a fagyis kis kocsijával, és vehettünk 50 fillérért egy gombóc fagyit. Én csak citromfagyira emlékszem, de az íze az valóban citromos volt.

Később, amikor vonattal jártam középiskolába, akkor a vasútállomáson lehetett kapni utasellátó szeletet. Azt hiszem ez volt a neve a kívül csoki, belül kicsit lágyabb csoki egy kis ostyalapba tekerve. Isteni íze volt. Amit mostanság kapni, meg sem közelíti azt az ízt.

Akiknek szeretném továbbadni a stafétát, és nagyon kíváncsi vagyok gyerekkoruk kedvenc ízeire: Mónika , Böbe és Max. Köszönöm, ha elfogadjátok a felkérést.

7 megjegyzés:

  1. Micsoda ízek!
    A cukros-zsíros kenyeret anyu emlegeti mindig- az öccse nagyon szerette kisgyereknek! Azt hittem, ezt ő találta ki... de ezek szerint máshol is menő volt :D

    VálaszTörlés
  2. Ez egy étlap!! Milyen finom ételeket soroltál fel!! A stercet és a dödölét én is ismerem. Kacsazsíros kenyeret nagyon szerettem, nagymamám ellátott bennünket mindig ezzel. Most is van a hűtőben, de nekem, már nem olyan az íze, mint régen. De nem is fogy.:((

    VálaszTörlés
  3. Szia Kata!
    Mi az öcsémmel éltünk-haltunk a vizes-cukros kenyérért!már nem tudnám megenni...A kacsazsíros kenyér nekem is tízóraim volt, és a lekváros fazekat mi gyerekek ugyanígy "nyaltuk" ki. Istenem, de jó volt! Sok-sok szép emléket jutatál eszembe :-)
    Nagyon szépek a táskáid, sok szépet készítettél, míg nem voltam gépközelben!
    üdv.: Anikó

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm!

    Mivel szinte egy régióban nőttünk fel, sok ismerős étel köszönt vissza. Én is leírom, de pár nap türelmet kérnék, tudod még kell a fagylalt. A csokit sajnálhatod(-:

    VálaszTörlés
  5. Hencsi! Bizony nagy kedvenc volt anno :)

    Erika! Nálunk még mindig nagyon szeretjük a kacsazsírt. Lehet, hogy nem annyira egészséges, de nálunk még mindig nagy kincs :).

    Ancsika! Örülök, hogy látlak. Én is szívesen idéztem fel az ételekkel együtt az emlékeket is.

    Max! Sajnálom is nagyon, de ez a nyár olyan, hogy vagy nem történik semmi, vagy pedig egyszerre jönnek vendégek, vannak programok, és valahova menni is kellene, és valami mindig elmarad.

    VálaszTörlés
  6. Kati, köszönöm én is, ez jó kis játék, elgondolkodtató... Hamarosan írok róla.

    VálaszTörlés
  7. De jó olvasni, hogy gyerekkorában kinek mi volt a kedvence, így nosztalgiázunk is kicsit, meg egymásról is megtudunk újabb dolgokat. Én is tartozom még Zsófinak ezzel a játékkal, csak még nem tudtam összeszedni a gondolataimat, úgy ahogy szerettem volna.

    VálaszTörlés