Első születésnap

Egy éve kezdtem a blogom írásába. Eleinte nem is gondoltam, hogy lesznek majd, akikkel ismeretlenül is barátságot kötünk, lesznek, akik figyelemmel kísérik a munkáimat. Több kedves ismerősre, barátra leltem a blogomnak köszönhetően. Sajnos mindenkit nem tudok megajándékozni, de ezúton szeretném megköszönni elismerő szavaitokat, tanácsaitokat. Néha nagyon sokat jelentenek a rövidke megjegyzések is.

 Készítettem egy ajándékot, de rendhagyó módon nem hirdettem játékot, nem sorsoltam, hanem azt a látogatómat ajándékozom meg vele, aki a legtöbbször járt nálam, és megjegyzést is hagyott a bejegyzéseimnél. Ő Kati, a Makacska konyhája  blog írója. Konyhájában mindig találni valami ötletes újdonságot.

Kati! Remélem, örömet szereztem neked a meglepetés ajándékommal, és szívesen hordod majd a kék tulipános táskát és kiegészítőit, a neszesszert és a tolltartót.

Találtam egy mesét Mária blogján a kék tulipánról. Remélem, nektek is tetszik.

A kék tulipán és a pillangó

Mindenki nagy érdeklődéssel várta már a kertben. Szinte mindegyik  tulipán kivirágzott, csak az a kék olyan nehezen szánta rá magát.     A szivárványszárnyú pillangó felujjongott, mikor a kert felett szállva megpillantotta a sok virágot -  Piros, sárga, rózsaszín, fodros, cirmos, halványlila, megannyi színű tulipán. A virágok sütkéreztek a napfényben, és örültek, hogy a döngicsélő méhek között feltűnt egy pillangó is. A pillangó a fodros színű tulipánra szállt, majd a  pirosra, aztán a  cirmosra,a sárgára, a bordó  fodrosra, a rózsaszínre. Egy napfényes reggel meglepődve látta, hogy kinyílt a  kék tulipán.

Körözött felette, s szeretett volna a szirmaira szállni. A tulipán azonban becsukta szirmait. A pillangó visszahőkölt - ilyesmire nem számított. " De virágszálam, ezt meg miért csinálod?! " "Figyelj te, pillangó!!! Észrevettelek ám, ne gondold, hogy nem. De, vedd csak másfelé az irányt."  A pillangó értetlenül továbbrepült. Egy díszkáposzta levelén landolt, s lesújtva, tünődve gubbasztott. A szomorú, szivárvány színű pillangó és a kék tulipán lett a kert éke. A nyár egyre csak izzott, a szivárványszárnyú pillangó pedig tanyát vert a káposztán és sóvárogva nézte kék tulipánját. A kék tulipánt a méhecskék is elkerülték és a kék szépség bizony szomorú lett. Szirmai haragoskékre váltak.  Egy reggel a pillangó különös illatra ébredt. Ez meg honnan jöhet? Felröppent, és az illat nyomába eredt. Elképedve látta - az illatot a kék tulipán árasztotta. Félénken élete virágjának levelére szállt. "Tulipán, tudod, hogy se éjjelem se nappalom  miattad. Másra nézni sem tudok." " Tudom pillangóm. Sajnálom, hogy beképzelt és kegyetlen voltam. Életünk csak ez az egy nyár. A magány, az elmúlás gondolata elrémisztett és fájt."  "Ilyen az élet tulipánom, de hidd el megéri."   S a  tulipán magába zárta pillangóját. 

Reggelre lehulltak a kék tulipán szirmai. Szivárványszárnyú pillangó szívszorongva látta szeretett virágjának végét. Nagyot sóhajtott, és a kék tulipán szirmain pihegve - kimúlt.
-Mama, mamaaa! Nézd, a kék tulipán lehullajtotta szirmait. És nézd, a szirmokon ott hever az a szivárványszínű pillangó, amit úgy szerettem volna megfogni. Mama, de miért?    
- Kisfiam, ideje van a születésnek, és az elmúlásnak - mondta eltűnődve a mama, kisfia buksiját simogatva. Majd lehajolt, gyengéden felemelte a pillangót, összeszedte a tulipán szirmait és bevitte őket íróasztalára...